A Torkos Csütörtök felélesztése mindössze néhány évvel ezelőttre, 2006-ra, de maga a néphagyomány ennél jóval régebbre nyúlik vissza. A Torkos Csütörtököt annak ellenére, hogy Hamvazó Szerda, tehát a 40 napos böjt második napjára esik a néphagyomány szerint szabad volt a hús fogyasztás, sőt bizonyos területeket kötelező volt a torkoskodás a farsangi maradékok elfogyasztása miatt. Más források szerint az eredeti szokás Magyarországon is, ahogy más európai országban jelenleg is a Hamvazószerda előtti csütörtökre esett.
Most pedig nézzünk egy kicsit a torkosság mögé Francesca Rigotti:Torkosság műve segítségével.
A torkosság a hét főbűn egyike, melyet magunk ellen követünk el, és az egyetlen, mely kívülről is látszódik az emberen. Mostanában a kövérség világméretű járványa új környezetbe helyezi, míg egykor a torkosság a gazdagok kiváltsága volt, sokat, finomat, húst enni. Mára ez a fejlett társadalmakban megfordult, az anyagi jólét jele sokkal inkább az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás, mint az egészségtelen, zsíros ennivalók, a nagy zabálások. A torkosság egyetlen fajtája, ami régen és ma is megtalálható szegények és gazdagok között az a részegség, amit a legínségesebb középkorban is űztek, ma pedig számos hely és mód adódik az alkoholizmus szertartásos gyakorlására.
Talán sokak számára ismerős Davind Fincher Hetedik című filmje, melyben egy brutális sorozatgyilkos megöl egy-egy bűnöst a hét főbűn elkövetői közül. A filmben a torkosság bűnébe eső szereplőt a gyilkos kétszeresen is megbünteti: egyrészt fulladásig tömi ennivalóval, másrészről egy darabka húst vág ki belőle. A falánkság ugyanis a test bűne, mert azon a jó érzésen alapszik, ami evés-ivás közben önti el az embert. Továbbá szükség van számos testrészre száj, torok, gyomor, és végül testi, mert kívülről is láthatóan formálja az emberi testet.
A torkosság jellemzői az évszázadok alatt gyökeres változásokon mentek keresztül, bűnből betegséggé, a gazdagok kiváltságától a "szegények" útjává vált.
