Hippokrampusz

Anamorfózis - művészeti értelmezése szerint perspektíván alapuló, torzítottnak tűnő kép, amely megfelelő szögből vagy egy ráhelyezett tükörtárgy segítségével válik láthatóvá.

A világ talán leghíresebb anamorfózist használó festménye Hans Holbein Követek című festménye. A kép, mely két életnagyságú férfit ábrázol és egy látszólag amorf formát, 1533-ban Londonban készült. A festmény különös alakzata, egy emberi koponya csak akkor válik láthatóvá, ha nem a szokásos módon szemből nézzük, hanem ferdeszögből.

 ©Orosz István

A kép az anamorfizmuson túl is számos rejtélyt és titkot tartogat, melyekről könyvek hada született, köztük Jonh North: Követek titka vagy a magyar Kossuth-díjas grafikusművész Orosz István: A követ és a fáraó című könyve. (Itt olvasható egy részlet a könyvből!)

A festményen számos korabeli tudományos műszer és eszköz látható, így művészeti alkotáson túl a tudománytörténet számára is informatív módon bővíti ismereteinket a reneszánsz korszak világáról.

Al Seckel, gondolkodáskutató egy felfedezőútra indul az agyunkat félrevezető érzékcsalódások világába. Egy sor vizuális trükk segítségével bizonyítja, nem elég, hogy könnyű minket becsapni, bizonyos értelemben még élvezzük is.

„Azt hiszem, az első szándékosan használt illúziót da Vinci készítette ezzel az anamorfikus rajzzal, ami egy szemet ábrázol. Így, ha kis szögből nézed, ezt látod. És ez a kis technika a 16.-17. században vált népszerűvé különböző jelentések elrejtésére, melyek megtekintéséhez a képet el kell forgatni, mert csak egy bizonyos szögből látható, mint ez. Ezek korai alkalmazásai az olyan illúzióknak, melyek Hans Holbein "Követek" című művének is lényegi elemei. És Holbein VIII Henriknek dolgozott. Egy olyan falon lógott ez a kép, ahol a lépcsőről lesétálva megláthattad a rejtett koponyát. „

(Al Seckel)

Coca-Cola. Csupán egy ital? Életérzés? Gondosan felépített mítosz, a szabadság és az elérhető álmok jelképe? Mi a Coca-Cola világsikerének titka?  

1883-ban a korzikai Angelo Mariani fejlesztett ki a Vin Marianit, egy kokaint és bort tartalmazó italt, (cocawine) a Vin Marianit.

A Vin Mariani sikerét megirigyelve 1885-ben John Pemberton amerikai gyógyszerész elkészíttette saját kokain tartalmú borát ("Pemberton's French Wine Coca"). A Mariani receptet még néhány különleges növénnyel gazdagította (pl. kóla-dió, damiana) m az ital nem tudott olyan sikereket elérni , mint a Vin Mariani.  1885-ben az atlantai alkoholtilalom bevezetése miatt, Pemberton nekiállt egy alkoholmentes változat kidolgozásához. A kísérletezés közben az italt szódával keverte és kihagyta belőle a bort, ekkor született meg a "titkos recept", mely azóta meghódította a világot.  Az eredetileg gyógyhatású készítményként árult italról Pemberton azt állította, hogy a Cola egy sor betegségre jelent gyógyírt, többek között az emésztési zavarokra, a migrénre, impotenciára stb. A  mai Coca-Cola őse egészen 1929-ig tartalmazott még kokaint .
Pemberton utódja, Asa Griggs Candler határozta el, hogy a kokaint végleg kivonja az italból, de a koka-levelet azonban nem sikerült helyettesítenie. Sokáig tagadták a koka-levél használatát, de a bolíviai és a perui hatóságok elismerték, hogy a Coca-Cola mai napig több száz tonna koka-levelet vásárol fel évente (1906-ig kilenc milligramm kokaint tartalmazott egy pohár, a gyártás során ma is felhasználják de már csak a kokainkivonás utáni leveleket).
 

Egy filozófus gondolatai a Coca-Coláról:

Egyáltalán nem meglepő, hogy a Cola gyógyszerként jelent meg a piacon – furcsa íze látszólag nem kínál különös élvezetet, az első korty egyáltalán nem kellemes és nem is megnyerő, noha pontosan ezért, azaz mert túlmutat bármiféle közvetlen használati értéken (nem úgy, mint a víz, a sör vagy a bor, ami kétségtelenül a szomjunkat oltja, vagy a megelégedettség nyugalmának vágyott érzésével tölt el), a Coca-Cola úgy működik, mint a testet öltött „az”, a szokásos örömökön túli élvezettöbblet, a titokzatos és megfoghatatlan X megtestesítője, amit beteges áruhabzsolásunkban mindannyian keresünk.

E tulajdonság következménye meglepő módon nem az lett, hogy a Colát csak úgy mellékesen fogyasztjuk – miután valamilyen más ital már csillapította alapvető vágyainkat –, ugyanis a Cola nem elégít ki semmiféle meghatározott igényt, inkább úgy áll a dolog, hogy a Colát éppen túlságos volta miatt szomjazzuk egyre mohóbban. Amint azt Jacques-Alain Miller találóan megjegyzi, a Coca-Colának megvan az a paradox tulajdonsága, hogy minél többet kortyolunk belőle, annál szomjasabbak leszünk, vagyis még többet innánk – ez a furcsa, keserédes íz sohasem csillapíthatja szomjunkat. 11 Így hát nem kerülheti el a figyelmünket a Coca-Cola reklámszlogenjének kétértelműsége, ami néhány éve még úgy hangzott: „A Cola, az!” [Coke is it!] Éppen azért mondhatjuk rá, hogy „ez az” [that’s it], mert valójában sohasem lesz az, azaz a Coca-Cola annyiban az, amennyiben mindenféle kielégülés a „többet akarok” [I want more!] szükségletét tárja fel. A paradoxon tehát abban rejlik, hogy a Coca-Cola nem közönséges árucikk, melynek esetében a használati érték átlényegülve a tiszta (csere)Érték auratikus dimenzióját juttatja kifejezésre (vagy helyettesíti). Ellenkezőleg, a Cola olyan árucikk, melynek sajátos használati értéke immár maga a szavakkal ki nem fejezhető spirituális többlet érzékfölötti aurájának közvetlen megtestesülése, olyan áru, melynek anyagi jellemzői immár maguk is áruvá lettek. A koffeinmentes, diétás Colával a kör be is zárul – hogy miért? Két okból iszunk Colát (vagy bármi mást): szomjunkat csillapítandó, tehát a tápértéke miatt, vagy pedig az
íze kedvéért. A koffeinmentes, diétás Cola esetében nem beszélhetünk tápértékről, s még az íze legfőbb összetevőjét, a koffeint is kivonták belőle – így nem maradt más, mint a puszta látszat, egy szubsztancia mesterséges ígérete, ami soha nem teljesül be. Ebben az értelemben tehát nem igaz-e az, hogy ha koffeinmentes, diétás Colát iszunk, szinte szó szerint „a valami álcája mögé búvó semmit fogyasztjuk”?

 

Slavoj Žižek: A törékeny abszolútum (Typotex Kiadó, 2011)

Míg jelenleg világszerte az e-könyv hódít, addig Apple iPadra és iPhone-ra már elérhető a jövő olvasási élményét nyújtó interaktív könyv. Mike Matas az Applenél dolgozott, majd megalapította cégét a Push Pop Presst, melynek keretében megalkották ezt az igen szórakoztató alkalmazást.

Az első teljes értékű interaktív könyv címe "Our Choice", mely Al Gore, a korábbi amerikai alelnök "Kellemetlen igazság" című könyvének folytatása. A könyv számos látványos technikai megoldást vonultat fel a fedőlapon forgó Földtől, az interaktív infografikáig.

Mike Matas TED előadása:

Al Gore's Our Choice Guided Tour from Push Pop Press on Vimeo.

Einstein egy név, egy ember, mely egyet jelent a zsenialitással és a tudománnyal! Íme, egy érdekesség, egyetlen pillanat, mely megváltoztatta a róla alkotott képet! A világ egyik legnagyobb géniuszának legismertebb fényképe, az a bizonyos nyelvnyújtogatós fotó!

 A fotó rövid története: A mára világhírűvé vált kép 1951. március 14-én , Einstein 72. születésnapján készült,a Princeton Egyetemi Klubban tartott születésnapi ünnepség után. Egész Amerikából fotósok és újságírók hada utazott erre az alkalomra a városba. Az ünnepség után Einstein és az Aydelotte házaspár (Frank Aydelotte, 1921-1945 között az Institute for Advanced Study igazgatója volt) az autójukhoz sétáltak, miközben fotóriporterek hada volt a nyomukban. A fáradt Einsteinnek már nem volt kedve velük beszélgetni és pózolni, így gyorsan beszállt az autóba. A fotósok tovább zaklatták "Kérünk egy mosolyt felkiáltással!". Einstein pedig mosoly helyett ezzel a nyelvnyújtással lepte meg az újságírókat. Bár számos fotós tülekedett az autó körül, a világhíressé vált pillanatot csak az UPI fotósának, Arthur Sassenak sikerült lencsevégre kapnia. Az általa készített eredeti fényképen még az Aydelotte házaspár is látszódott, de később állítólag maga Einstein volt az, akinek annyira megtetszett a fotó, hogy a vágott verziót elkezdte küldözgetni barátainak üdvözlőkártyaként.

 Einstein munkássága az atomfizika és a kvantumfizika terén megváltoztatta a világot, ez a kép pedig megváltoztatta a világ véleményét Einsteinről, akik addig csak a géniuszt látták benne. A fotó egy emberi, mulatságos és hóbortos zseniként mutatja be Einsteint.

A Sonyt is megihlette a fotó olyannyira, hogy készítettek egy reklámot is!

Lehet, hogy barátaink barátai miatt vagyunk kövérek?A kérdés így elsőre valószínűleg teljesen abszurdnak tűnhet, mi köze van akár a közvetlen barátainknak is a mi testsúlyunkhoz. Azonban ha jobban belegondolunk nagyon is fontos szerepet játszanak emberi kapcsolataink: gondoljunk csak a tini lányokra, akik egymást túlszárnyalva próbálnak ki egyre veszélyesebb és önsanyargatóbb fogyókúrákat, hogy elérjék az általuk óhajtott ideál vagy épp egy barátnő méreteit. Természetesen a fordított helyzet is igaz: ha nagyétkű emberek mellé ülünk le ránk is átragad az "önfeledt zabálás".

Mára már több tanulmány is bebizonyította, hogy az elhízás fertőző. Ha egy olyan személy hízik el környezetünkben, akivel kölcsönös barátságban vagyunk háromszorosára nő annak a kockázata hogy mi is elhízzunk. Tehát a kölcsönös kapcsolatok esetén vagyunk képesek a legnagyobb befolyással bírni környezetünkre. Az elhízás emberről emberre terjedésének az utánzás lehet az egyik módja. Ha elkezdünk futni , lehet, hogy barátunk leutánozva viselkedésünk szintén elkezd futni, vagy esetleg mi javasoljuk, hogy csatlakozzon hozzánk és fusson velünk. Ha valakit futni látunk "tükör neuronjaink" agyunk azon területét serkentik, amelyet a futás aktivizálna. Agyunk mintha begyakorolná azt a tevékenységet, melyet tulajdonképpen csak szemlélünk, ezzel megkönnyítve, hogy a jövőben ezt a magatartásformát gyakoroljuk.

Az elhízás nem csak utánzás révén terjedhet. A másik fontos dolog a norma! Ha körbenézünk s azt látjuk, hogy a körülöttünk lévő emberek egyre kövérebbek, ennek hatására megváltozik a véleményünk a normális testsúlyról, vagyis kitolódnak normahatáraink. Nézzünk egy példát: egy közeli családtagunkkal, akivel, amúgy ritkán találkozunk, együtt töltjük a Karácsonyt. Az utolsó találkozás óta felszedett néhány kilót. Ha látjuk, hogy az adott napon hogyan eszik és lemásoljuk viselkedését, hosszútávon nem lesz ránk hatással. De ha látjuk, hogy kövérebb, a testsúlyról kialakított normánkat megváltoztathatja, kitolhatja, így elképzelhető, hogy hosszabb távon hatással lesz ránk családtagunk többletsúlya. Ahogy az előbbi példa is igazolja az elhízás földrajzi értelemben távoli, de társadalmi értelemben vett közeli emberek között is terjed.

Joggal merül fel a kérdés, hogyan vagyunk képesek érzékelni és utánozni a kapcsolati hálók súlygyarapodással kapcsolatos normáit, miközben a társadalom a vékonyabb testalkatot részesíti előnybe. Azt a normák és ideák közötti paradoxon is alátámasztja, hogy sokkal nagyobb befolyással bírnak ránk barátaink, rokonaink vagyis akikkel tényleg kapcsolatban állunk, mint a média által közvetített emberek.

Természetesen az elhízás járványszerű terjedése nem kizárólag a kapcsolati hálókkal függ össze, hanem az elmúlt évtizedekben bekövetkezett életmódbeli változásokkal, mint a technikai vívmányok, az élelem minőségének, mennyiségének a megváltozása stb. Azonban ha egy norma a kapcsolati hálókon keresztül elterjed, a népességre is komoly hatást gyakorol.

Forrás:Nicholas A. Christakis – James H. Fowler: Kapcsolatok hálójában

1986. április 26-án éppen 25 éve történt a csernobili atomerőmű katasztrófája. A csernobili atomerőmű 4. blokkját 1983 decemberében helyezték üzembe, így az első tervezett karbantartás 1986 április 25-re esett. Ezt kihasználva hajtottak végre egy vészhelyzet-szimulációs kísérletet, melyben arra keresték a választ, hogy ha vészleálláskor megszűnik a külső áramforrás, akkor az azt pótló dízelgenerátorok beindulásáig elegendő áramot tud-e adni a leállás után lassuló gőzturbina-generátor. A tervek szerint április 25-én  meg is kezdték a reaktor teljesítményének csökkentését ezután a sorozatos, súlyos biztonsági hibák sora vezetett a tragédiához, a négyes blokk felrobbanásához.

A szél  Skandinávia felé fújta a radioaktív felhőt, így történhetett meg, hogy 1986. április 26-án reggel a svédországi Forsmarkban dolgozó Cliff Robinson mérnök-fizikus az atomerőműbe lépésekor a sugárzásmérő radioaktív szennyeződést mutatott. Miután alaposan átvizsgálták a forsmarki erőművet, de nem találtak semmilyen rendellenességet a gyanú Európára terelődött. Arra azonban, hogy a Szovjetunió beismerje a katasztrófát még három napot kellett várni. (Képforrás:reak.bme.hu)

Csernobil, Csernobil…

A világon kevés nevet ismer annyi ember, bármilyen nyelven beszéljen is, mint ezt. Ez az ukrán kisváros ugyanis ma már fogalom. Két évtizede vitatkoznak róla szakemberek, politikusok, kormánytisztviselők és a nagyközönség. Az ott történtek valószínűleg örökre a világtörténelem részévé váltak, akárcsak Pompeji pusztulása és Hirosima tragédiája.

 

Mi is hát Csernobil?

 

Csernobil az első bolygónyi léptékű ipari katasztrófa, amelynek következményei messzire hatnak a környezetben, a társadalomban és az egyes emberek gondolkozásában egyaránt.

 

Csernobil a szovjet rendszer egyik legnagyobb kudarca. Akárhonnan nézzük, a katasztrófa bekövetkezésének műszaki és emberi okai is végső soron a szovjet társadalmi rendszer sajátságaiból fakadtak.

 

Csernobil az önfeláldozás hőskölteménye. A baleset utáni napokban a nagyobb baj elhárítása érdekében tűzoltók, munkások és katonák ezrei teljesítették a kapott utasításokat, noha tudták, hogy ezzel saját életüket kockáztatják. Sokan el is veszítették. Újból kiderült, hogy nagyon nagy bajban csak egyetlen nagy orvosság segíthet: az emberi önfeláldozás.

 

Csernobil az emberi felelőtlenség, kötelességmulasztás és vezetői alkalmatlanság szélsőséges példája. Ez a berendezés konstruktőreitől kezdve az engedélyező hatóságokon keresztül az üzemeltetőkig számos emberre vonatkozik.

 

Csernobil örök lecke a nukleáris tudomány és technika számára. Csak remélni lehet, hogy a tudósok, mérnökök és vezetők örökre megtanulták azt a leckét, amit Csernobil felelősségtudatból adott nekik: a jövőben sokkal szerényebbnek kell lenniük.

 

Csernobil a tájékoztatás csődje. A Szovjetunió és a többi érintett ország vezetői bűnös mulasztást követtek el, amikor nem mondták meg népüknek, hogy mi zajlik a valóságban, és nem adtak tanácsokat a tennivalókkal kapcsolatban sem. A média pedig akkor is, azóta is folyamatosan terrorizálja a tanácstalan embereket, fejükbe annyi tudománytalan téveszmét sulykolva, hogy kijavításuk – ha egyáltalán valaha is sikerülhet – évtizedeket fog igénybe venni.

 

Csernobil gazdag televény, tenyészik rajta gátlástalan politikusok vetése. A kelet-európai politikai változások óta mindig kéznél van, ha valaki támadni akarja a leváltott politikai rendszert.

 

Az eltelt két évtized még nem történelmi távlat, de joggal várná az ember, hogy az idő múlásával a dolgok letisztulnak, és nem csupán a szakemberek, hanem a laikusok is egyre tisztábban látják, mi történt, de – főleg – legalább azt, hogy milyen következmények várhatók. Nem ezt tapasztaljuk. A szakma és a nagyközönség közötti információs szakadék egyre mélyül, az értetlenség egyre nő. Időről időre kampányok indulnak, könyvek, tévéműsorok és nyilatkozatok sorozata jelenik meg valamilyen éppen aktuális téma kapcsán. Nemrég az 1986 májusában és az azt követő hónapokban Ukrajnába küldött és azóta elhunyt kamionsofőrök sorsa szolgált ilyen ellentmondásos aktualitásként.

 

Csak az nem tudja, aki még nem próbálta, hogy milyen nehéz is egy természettudós vagy egy műszaki szakember számára az írott és elektronikus médiában bármilyen tárgyilagos írást vagy nyilatkozatot elhelyezni. Ha mégis sikerül, az eredeti változat rendszerint csak megvágva, rövidítve kerül a közönség elé. Egyetlen szakszerű megnyilvánulásra legalább tíz dilettáns esik. Nem csoda, ha az áltudomány terjesztői a tudósok orrát fricskázva kérdezgetik: miért hallgatnak a szakemberek? Sokan már elfásultak, ők ezért hallgatnak. Vannak, akik a politikai bélyegtől félnek, attól a megvetéstől, nemritkán gyűlölettől, ami az áltudománytól elkábított emberekből feléjük sugárzik. Ezen belül legnehezebb a hazugság vádját elviselnünk. Ebben a légkörben mi is feltesszük a kérdést: tényleg, miért hallgatunk?

Folytatás!

    Forrás: Aszódi Attila – Szatmáry Zoltán: Csernobil (Tények, okok, hiedelmek) Typotex Kiadó, 2005

A csernobili katasztrófáról szóló könyv szerzői szakemberek (Szatmáry Zoltán fizikus, Aszódi Attila a Mű­egye­tem Nuk­le­á­ris Tech­ni­kai In­té­ze­té­nek az igaz­ga­tó­ja) , akik szakszerűen, de mégis érthető formában ismertetik meg az olvasókat a súlyos baleset okaival és lefolyásával, valamint az ahhoz vezető műszaki, társadalmi és politikai okokkal, a kibocsátott radioaktív szennyezés földrajzi eloszlásával és annak egészségügyi következményeivel. Részletesen kitérnek a korabeli és a jelenlegi tájékoztatás ellentmondásaira, a média és a szakemberek felelősségére. A könyv megvásárolható papír és elektronikus változatban is!

2005. május 28. és június 4. között a Magyar Nukleáris Társaság, Aszódi Attila vezetésével egy tudományos expedíció keretében ellátogatott Csernobilba, ennek kapcsán készült el a Csernobil -A saját szemünkkel című dokumentumfilm.

Csernobil - A saját szemünkkel 1/5 

 Csernobil - A saját szemünkkel 2/5 

Csernobil - A saját szemünkkel 3/5 

Csernobil - A saját szemünkkel 4/5 

Csernobil - A saját szemünkkel 4/5 

Az UNESCO 1995-ben nyilvánította a könyv és a szerzői jog világnapjává április 23-át.A szerzői jog manapság igen felkapott téma, melynek kapcsán néhány napja jelent meg Bodó Balázs A szerzői jog kalózai című könyve. Bár manapság leginkább az internetes kalózkodásról hallunk, de a jelenség közel sem új keletű: egyidős a könyvnyomtatással.

A könyv arra keresi a választ, hogy a fájlcserélő hálózatokat használók milyen szerepet töltenek be a kulturális ökoszisztémában. Kiderül hogyan lesznek a tengeri kalózokból a szerzői jog emblematikus figurái és  milyen párhuzamok vannak közöttük. Megismerkedhetünk a szerzői jog történetének néhány kulcsmozzanatával és  a könyvnyomtatással egyidejűleg megjelenő szerzői jogi kalóztól a digitális kor P2P kalózáig.

Mitől vár­ha­tó a mai, in­ter­ne­tes kalóz prob­lé­ma meg­ol­dá­sa? Egy­ál­ta­lán, ez-e az a prob­lé­ma, amit meg kell ol­da­nunk?
 

A könyv papírváltozatban és elektronikusan is megvásárolható, de akár ingyenesen is beleolvashatsz.

szólj hozzá: A szerzői jog titkos élete 1

A Föld napján megkerülhetetlen téma a globális felmelegedés kérdése. Bjorn Lomborg Cool it -Hidegvér című könyve az elmúlt évek egyik legvitatottabb és legnagyobb hatású  a témában megjelent művek közül, mellyel nemzetközi hírnevet szerzett: 2004-ben a Time megválasztotta a világ 100 legbefolyásosabb embere közé, a Foreign Policy and Prospect 2005-ös listáján a 14. legbefolyásosabb tudományos személyiség lett, 2008-ban pedig a Guardian a bolygónkat megmenthető 50 ember közé sorolta a Dán Környezetvédelmi Értékelő Intézet igazgatóját.

Lomborg alapvetően egyetért a globális felmelegedés tényével, ami az emberi tevékenység következménye, ám túlzónak tartja a következményeivel kapcsolatos elképzeléseket, ezért egyszerűbb, okosabb és hatékonyabb megoldásokat javasol. Rávilágít néhány  sokkal fontosabb, sürgetőbb problémára, úgymint az éhezés, a szegénység és a betegségek, melyek orvoslásával jóval több ember életét menthetnénk meg olcsóbban, mintha dollárbilliókat költenénk a drasztikus éghajlat-politikára.

Felveti, hogy míg a 2003 nyarán a súlyos hőhullám 35 000 áldozatára Európában a globális felmelegedés szimbólumaként tekintünk, addig elfeledkezünk arról, hogy a hideg következtében 1,5 millió ember hal meg évente.

Másik sarkalatos pontja a könyvnek, hogy amíg a mindenhol az üvegházhatású gázok köztük a CO2 kibocsátás csökkentését célozzák meg (lsd. Kiotói Egyezmény) rengeteg pénzt elkötve szinte sikertelenül. Addig az úgymond filléres, de drasztikus javulást előidéző lehetőségeket nem veszik számba, erre példa a forró városok élhetőbbé tétele.
Az elviselhetetlen városi forróságnak alapvetően két oka van, az egyik a szárazság, a másik a hősziget jelensége. Az előbbi ok a kevés zöld felületre és vízhatlan terültekre vezethető vissza, emiatt a nap energiája a vízgőz termelés helyett a légkört melegíti. Ha ezen jelentős mértékben változtatnánk pl. London esetében akár 7,7 fokos hőmérséklet csökkenés is elérhető lenne. A másik probléma a városokban a nagy mennyiségű tégla, aszfalt és a sötét, hőelnyelő épületek következtében kialakuló úgynevezett hősziget hatás, mely néhány egyszerű és olcsó módszerrel csökkenthető lenne: fehérre festet aszfalt, házak, falak, visszatükröződő felületek. Los Angeles esetében egy 2,7 fokos hőmérséklet csökkenés előidézésére mintegy egy milliárdos egyszeri ráfordításra lenne szükség (faültetés, festés, stb). Ez az összeg messze eltörpülne az évi 170 milliárd dollárra rugó csak a légkondicionálásra fordított költségek mellett.

„Ha megőrizzük a hidegvérünket, a 21. század végére megerősödhetnek a társadalmak, csökkenhet a halálozási arány, kevesebb lehet a szenvedés és a veszteség, a nemzetek pedig gazdagabbá válhatnak, és ma még elképzelhetetlen lehetőségek nyílhatnak előttünk egy tisztább és egészségesebb környezetben."

 

                                Bjorn Lomborg: Cool it- Hidegvér!

 

 

Typotex Kiadó 2008

Természetesen lehet vitatkozni Bjorn Lomborg nézeteivel, mindenesetre rendkívül érdekes szempontból közelíti meg a problémát.

Ötven évvel ezelőtt a mai napon 1961.április 12-én Jurij Gagarin volt az első ember  (az első „űrutas”, a világ leghíresebb kutyája, Lajka volt)  aki a világűrből látta a Földet. Alekszejevics Gagarin, a szovjet légierő 27 éves pilótája a Vosztok-1 típusú egyszemélyes űrhajóval egy óra 48 perc alatt egyszer megkerülte a Földet, majd sikeresen Földet ért.
A Föld megkerülése után az eredeti céltól kb. 100 km-re, Engels városa mellett ért földet Gagarin. A közelben dolgozó parasztok megrémültek, a szkafanderes kozmonauta látványán, aki ekkor így nyugtatta őket. " Én is szovjet vagyok, mint ti, most értem vissza a világűrből, és muszáj találnom egy telefont, hogy felhívjam Moszkvát".

A  hidegháborús korszak idején kemény versengés folyt a két szuperhatalom,  az Egyesült Államok és a Szovjetunió között többek közt az űrkutatás terén is a elsőbbség megszerzéséért. Gagarin űrutazása nemcsak a Szovjetuniónak jelentett komoly presztízst, de az emberi történelem egyik legnagyobb áttörését is jelentette, valami hasonlót, mint  a repülés. Gagarin küldetése távolról sem volt kockázatmentes: műszaki hibák is sorozatban adódtak, de az űrrepülés emberi szervezetre gyakorolt hatásáról sem állt még rendelkezésre elég ismeret, így a tudósok sokáig úgy gondolták, hogy az űrutazást nem bírná ki az ember, mert a súlytalanság következtében leállna a vérkeringése vagy a légkörbe való visszatéréskor elégne. Ennek megfelelően Gagarin nemcsak hatalmas elismerésben részesült, de komoly pénzjutalmat is kapott 15 ezer rubelt(akkoriban egy havi fizetés 100 rubel körül volt) továbbá egy családi házat, egy Volga személyautót és gondoskodtak szüleiről és testvéreiről is.

Visszatérése után Gagarin megérdemelten vált pillanatok alatt nem csak a Szovjetunió, hanem az egész emberiség hősévé is. Sokan kétségbe vonják, hogy repült-e egyáltalán Gagarin, és ha igen akkor vajon ő volt az első (levéltári adatok szerint a Vosztok-1 útja előtt öt nappal korábban Vlagyimir Szergejevics Iljusin már körberepülte Földünket , de a leszálló egység műszaki problémája miatt Kínában ért földet, ahol a hatóságok őrizetbe vették  és fogva tartották egy éven keresztül), vagy csak elsőként érkezett olyan állapotban vissza, hogy fogadni lehetett a Vörös téren. A kétségek ellenére a közvélemény számára már mindörökre Gagarin marad az első ember a világűrben.

 

A költészet napja, azaz József Attila születésnapja alkalmából egy igazi irodalmi csemegét ajánlanék minden olvasó és irodalom szerető figyelmébe.

A Bábel Web Antológia (Bábelmátrix) jelenleg egy többnyelvű online irodalmi antológia, mely 16 nemzet irodalmát foglalja magába 18 nyelv fordításában. A hagyományos kétnyelvű antológiák mintájának kiterjesztése, sokdimenziós változata. Az eredeti mű és a fordítás párhuzamosan olvasható.

A Bábelmátrix célja, hogy a felhasználók saját nyelvükön kapjanak ízelítőt a világ különböző országainak irodalmából. Bár az angol mint közvetítő nyelv elterjedése lassacskán megoldja a nemzetek közti kommunikációt, egymás kultúrájának megismerésében jelentős szerepe van a szépirodalomnak, amely a maga teljességében csak a műfordításoknak köszönhetően juthat el egyik nemzettől a másikig. Tartalmát önkéntes szerkesztők, szerzők fordítók gazdagíthatják.

A Visegrad Literature  a Bábelmátrix részmátrixa, amely a visegrádi országok irodalmi kincseit mutatja be a klasszikusoktól a kortársakig antológiaszerűen. A cseh, magyar, lengyel és szlovák szerzők műveit német és angol nyelven is olvashatjuk, az eredetit és a fordítást párhuzamosan egybevetve.

A Magyarul Bábelben a Bábel Web Antológia web 2 alapú testvéroldala. Gazdag válogatást ad a magyar nyelvű irodalom fordításaiból, illetve a magyarra fordított világirodalomból, és professzionális szerkesztők segítségével lehetőséget kínál arra, hogy az amatőr felhasználók e kereteken belül új (tisztázott jogú) műveket illetve (saját) műfordításokat tölthetnek fel. Az önkéntes szerkesztőknek köszönhetően egy év alatt a leggazdagabb antológiává vált.

A projekt 2010-ben elnyerte az European Seal of e-Excellence (Európai Digitális Kiválóságok) Silver Medal díját, melyet 2003 óta évente osztanak ki a CeBIT-en. A díj az infokommunikációs és digitális média szakma egyik legrangosabb elismerése, melyet az európai országok által delegált nemzetközi zsűri három kategóriában ítél oda azoknak a vállalatoknak, amelyek folyamatosan kiváló eredményeket képesek felmutatni.
 

Néhány hónapja, január 15-én ünnepelte a Wikipédia 10. születésnapját. Jimmy Wales (Wikipédia alapítója) által 2001. január 15-én Hello, World! mondattal elindított kezdeményezése, az internetezők által szerkesztett enciklopédia, mára a világ hatodik leglátogatottabb weboldala lett. Jelenleg  a világ 273 nyelvén szerepel legalább 100 bejegyzés a Wikipédián, melyet közel százezer szerző és rengeteg önkéntes fejleszt folyamatosan.

A Wikipédia lényege, hogy bárki írhat vagy szerkeszthet egy szócikket.
A magyar Wikipédia 2003 márciusában indult útjára, Gervai Péter informatikus vezetésével. Ma rendszeresen 750 önkéntes egy közhasznú társaság (Wikimédia Magyarország Egyesület)  keretében dolgozik rajta. A Wikipédia szerkesztői vagyis a wikipédisták jellemzően az egyetemista korosztályból kerülnek ki. A szerkesztés legfontosabb alapelvei között szerepel a forrásmegjelölés, a semleges nézőpont és a reklámmentesség, illetve további fontos szabályozás, hogy nem lehet első tudományos közlés platformja sem. Amerikában már egyetemi szinten, kurzusok formájában tanítják a szerkesztést.

Mi lehet a Wikipédia sikerének titka? Elsősorban az,hogy mindig is ingyenes volt, nem akartak belőle üzletet csinálni, így a mai napig a weboldal és az alapítvány éves működéséhez szükséges 20 millió dollárt adományokból gyűjtik össze. A másik fontos dolog a folyamatos frissítés, bővítés  lehetősége, vagyis hogy az egyes szócikkek mindig szerkeszthetők maradnak. Joggal vetődik fel azonban az a kérdés, hogy a szabad szerkesztésnek köszönhetően mennyire tekinthető megbízhatónak a Wikipédia. Tudományos körökben is egyre több támogatója  van az oldalnak, azzal azonban egyetértenek, hogy tudományos művekben nem minősülhet forrásnak a Wikipédia, fordított esetnek viszont annál nagyobb a létjogosultsága.

Ha a szerzői jog oldaláról közelítjük meg a Wikipédiát, Gervai Péter szerint a világ "legtisztább" webszájtja. A jelenlegi 16,7 millió szócikk és 7,5 millió kép jogállására a szerkesztők szigorúan felügyelnek. A Wikipédián megjelenő tartalmak az úgynevezett  Creative Commons licenccel vannak ellátva, ami azt jelenti, hogy a forrás megjelölésével bárki számára szabadon felhasználhatók. Ám a legnagyobb odafigyelés ellenére is adódhatnak problémák a szerzői jog körül, ahogy  a közelmúltban volt is rá példa. A weboldal egyik szerzője éveken keresztül a Világirodalmi Lexikon szócikkeit tette fel a Wikipédiára. Az eset felfedezését követően két hónapon keresztül vizsgálták az adott szerző 11 ezer szócikkét, melyből végül 5000 szócikket kellett törölni. A szerzői jogsértést gyorsan sikerült orvosolni. A jövőre nézve a tervek elsősorban nem a szócikkek számának növelése hanem a minőség javítása.

Cafka, céda, hetéra. Prosti, rüfke, perdita. Lotyó, szajha, utcalány. Kéjhölgy, kokott, kurtizán. A prostitúció ma is virágzik. Minden erkölcsi ítélet és törvényi szabályozás ellenére egyre többen vesznek igénybe ilyen jellegű szolgáltatást. - A prostitúció kialakulásáról, evolúciós hátteréről, történelméről és a jelenlegi helyzetről tart előadást  kutatási területéről Forrai Judit a Typotex Egyetem keretében április 5-én a Kossuth Klubban.

A prostitúció a házasságon kívüli nemi érintkezés egyik fajtája, mely csupán egy fajfenntartási ösztönt kielégítő kapcsolat. A történelem során minden korban próbálták meghatározni a prostitúció fogalmát, melyek közös vonása a megvásárolhatóság volt. A prostitúció megjelenése  a házasság kialakulásával egyidejűleg történt és azóta folyamatosan jelen van. A prostitúció modern történelme a városiasodás folyamatával kezdődött el. A gyengülő családi kapcsolatok  és a városok gazdagsága szorosan együtt járt az élvezetekkel.

A nagyvárosokban, így például Pesten is a 19.században a tömeges prostitúció kialakulásakor szabályozták a prostituáltak számát. 1867-ben a bordélyok jelentették az egyetlen kéjelgésre szolgáló helyet, számukat 40-ben korlátozták, melyekben 298 prostituált dolgozott.  1916-ra ez a szám 9 bordélyra és 2480 prostituáltra változott. A számokból jól látszik, hogy a drámai növekedéssel együtt járt a bordély keretein túli tevékenykedés. Ám ez a szám messze volt a valós adatoktól ,mely szerint minden egyes legális prostituáltra kb. 10 illegálisan működő jutott. Tehát közel 25 ezer prostituáltra tehető a szám Budapesten a 1910-es években, ami az akkori 880 ezres városi lakossághoz képest már tömegesnek volt tekinthető.

A prostitúció mára globalizációs probléma, a prostituáltként alkalmazott lányok emberkereskedelem útján kerülnek  a fejlett nyugati országokba. A femmigration jelenség keretében évente 500 ezer nő és fiatalkorú kerül az emberkereskedelem hálójába csak Európában.

Az új törvények értelmében Magyarországon  az utcai prostitúció eltüntetése volt a cél. A törvénnyel elérték, hogy sokan lakásokban űzik továbbra is a prostitúciót, azonban a társadalom azon rétegei számára, akik ezt nem engedhetik meg megmaradtak az utcák, erdők, országutak. Becsült adatok szerint ma Magyarországon 15-20 ezer prostituált dogozik. Egy rövid számítást végezve: ha egy prostituáltnak egy nap 5 kliense van, akkor 15 000 prostituált esetében  1 hónap alatt (20 munkanap)alatt  ez 1,5 millió aktust jelent. Ezt beszorozva a 12 hónappal 18 millió aktust eredményez évente. Kérdés, hogy honnan ennyi partner  (Magyarország lakossága 10 millió, ennek fele férfi, ebből a fiatal és időskorúakat levonva marad kb. 2, 8 millió potenciális ügyfél) A legszerényebb számítások szerint 5000 Ft -os áron számolva egy menetet, közel 90 milliárd forintos bevételt hoz évente a prostitúció csak Magyarországon.

A prostitúció tehát nem új típusú társadalmi jelenség, a társadalom reakciója azonban kétszínű, a kulturális hagyományok miatt üldözik, ám a számok azt mutatják, hogy ennek ellenére nő azok száma, akik igénybe veszik ezt a szolgáltatást.

Tegnap tűzte műsorára az MTV zenei csatorna Diary Of Facebook címmel a Facebook főhadiszállását bemutató dokumentumfilmet.

A film bepillantást enged a 620 milliós felhasználós táborral rendelkező gigaközösség, a Facebook fejlesztőinek világába. Maga Mark Zuckerberg kalauzolta végig a nézőket, hogy első alkalommal bepillantást engedjen a kulisszák mögé. Megismerkedhettünk Pedrammal, az egyik vezető mérnökkel és Ariennel az  egyik marketinges szakemberrel, akik egy-egy napját is nyomon követhetjük. A Diary of Facebook azt is megmutatta milyen hatással is van a közösségi háló az emberek életére, kiemelve néhány igen érdekes történetet, hogy egyesek hogyan találják meg elvesztenek hitt családtagjaikat vagy hogyan adhat reményt és támogatást egy súlyos betegség esetén a közösség. Ezek a személyes történetek mély benyomást téve a fejlesztőkre inspirálják őket újabb és újabb ötletek kidolgozására.

Ízelítő a műsorból:

Diary - Celebrity News

További kisfilmek itt!

A fényszennyezés/fényterhelés (mesterséges fény egy része értelmetlenül, hasznosítás nélkül távozik az égbolt felé) akkor kezdődött, amikor Edison feltalálta a villanykörtét 1879-ben. Azóta a világ csak egyre fényesebb. Súlyosabb problémákat az elmúlt évtizedek óta okoz a jelenség. Ennek a pazarló közvilágításnak csak az alapproblémája, hogy jelentős mennyiségű elektromos energiát használunk fölöslegesen, emellett azonban súlyos környezetkárosító hatása is van, nemcsak az emberek bioritmusát, de egyes éjszakai állatfajok életét is károsítja.

Képforrás: Péter I. Pápics

A problémára először a csillagászok figyeltek fel, akik munkáját igencsak megnehezíti a fényszennyezés. Az orvosi megfigyelések szerint azonban a jelenségnek az emberi egészségre is káros hatásai vannak, hiszen az éjszakai sötét hiányában egyes hormonok termelődése, a szervezet stressztűrő képessége stb. kedvezőtlenül alakulhat. Az élővilágban is súlyos problémákat okoz, a repülő rovarokat és vonuló madarakat például erősen megzavarja. Az éjszakai életmódot folytató állatok táplálékszerző tevékenységét is negatívan befolyásolja. Továbbá megfigyelések igazolták, hogy a tavak közelében lévő erős éjjeli fényforrások csökkentik a planktonok algafogyasztását, ami az algák túlburjánzásához vezethet, kedvezőtlen esetben teljesen átalakítva a tó élővilágát. A fényszennyezés legnagyobb vesztesei a szentjánosbogarak, melyek biolumineszcencia segítségével kommunikálnak. A nőstények fényjelzései óriási jelentőséggel bírnak a szaporodási folyamatokban, azonban a megnövekedett fényszennyezés következtében a bogarak megzavarodnak, a szaporodási kísérlet kudarcba fullad, ennek következtében pedig populációjuk folyamatosan csökken. Általánosságban tehát elmondható, hogy a fényszennyezés egy adott terület ökoszisztémájának változatosságát, a biodiverzitást csökkenti.

 A világ fényszennyezettségi térképe

A városokból kedvező fényviszonyok esetén is csak maximum néhány száz égitest figyelhető meg, míg egy fényszennyezéstől mentes vidék esetében ez a szám eléri a 4-6 ezret is. Az elmúlt néhány évtizedben sokat romlott az égbolt állapota, háttérfényessége az egyes országokban akár tízszeresére is növekedett a vizsgálatok szerint. A szabad szemmel látható csillagok száma pedig drasztikusan csökkent. Ennek oka a városok területi terjeszkedése és számuk növekedése, valamint a díszkivilágítások mértéktelen és nem megfelelő technikájú alkalmazása.

 Magyarország fényszennyezettségi térképe

A Nemzetközi Csillagoségbolt Szövetség (IDA) Magyarországon jelenleg két fényszennyezéstől mentes terület tart számon: a Zselici Tájvédelmi Körzet Európa első csillagos égbolt rezervátuma volt és nemrég felkerült a nemzetközi listára a Hortobágyi Csillagoségbolt-park is. Ezekben a térségekben szigorúan szabályozzák a köztéri világítást. Az IDA éjszakai természetvédelmi programjának célja, hogy megőrizzék azokat a területeket, ahonnan még szabad szemmel is láthatók az égbolt csodái.

 A csillagos ég látványa Iránban az Elburz-hegység felett húzódó Tejút sávjával (fent), mindez a városi fényszennyezés miatt láthatatlan Teherán metropolisza felett (lent) (Babak Tafreshi, TWAN)

Idén március 22 és április 6-a között rendezik meg a Globe at Night programokat, melynek keretében elkészül a fényszennyezési térkép. A program keretében a szakemberek arra kérték a világ lakosságát, hogy nézzenek fel lakóhelyükön az égboltra és meséljék el, hogy mit látnak/nem látnak és a weboldalon küldjék be az adatokat, mellyel a jelenlegi fényszennyezettségi térképeket frissítik majd.

Hogyan lett egy évezredeken át használt, a dél-amerikai indiánok túléléshez való alkalmazkodását segítő növényből egy világviszonylatban függőséget okozó illegális kábítószer?

A kokacserje levélének rágcsálása az Andokban, Kolumbia, Bolívia, Peru vidékén az ősidőkre vezethető vissza.  A kokalevél használata az indián kultúra szerves része volt, legfontosabb szimbóluma: termesztése, elkészítése használata rítusokhoz kötődött. A több évezredes rágcsálás hagyománya étvágycsökkentő és energetizáló hatása miatt az itt lévő zord körülmények: a magaslati levegőhöz és a táplálék szűkösséghez való alkalmazkodást segítette. Ezt támasztja alá az is, hogy a tengerszint emelkedésével nőtt a kokarágcsálók (coquero) aránya: a tengerszinten a felnőtt lakosság 3%-a, 1000 méteren 29%, 1700 méteren 48%, 3450 méteren pedig meghaladja/meghaladta a 72%-ot a használók aránya. E mellett  számos olyan tápanyagot és vitamint tartalmazott, mely az Andokban nélkülözhetetlen és más forrásokból nem beszerezhető. Peruban az indiánok körében a mai napig olyan hétköznapi cselekedetnek számít a kokalevél rágcsálása, mint Európában a kávézás.

A spanyol hódítók első sikertelen importálási kísérlete után (a hosszú hajóút alatt elvesztette a pszichoaktív hatóanyagának nagy részét) a viktoriánus korban 1855-ben egy német tudós vonta ki először a koka-levélből a kokaint.

A 19.század végén és a 20. század elején a kokain előállítása, árusítása és fogyasztása világszerte legális volt. A koka- levélből készült italok (Coca-Cola, Vin Mariani) olyan népszerűségre tettek szert, hogy pápák és miniszterelnökök reklámozták őket. E készítmények a 20. század elejére eltűntek vagy kivonták belőlük a kokaint, mint a Coca-Cola esetében (1906-ig kilenc milligramm kokaint tartalmazott egy pohár, a gyártás során ma is felhasználják de már csak a kokainkivonás utáni leveleket). Az indiánoktól átvett koka- levélből a nyugati világ mértéktelen fogyasztási láza egy erősebb drogot hozott létre, a kokaint. A kokain fokozatosan elterjedt és pszichoaktív hatása miatt a heroin mellett az egyik legtöbb problémát okozó kábítószerré vált. Így 1961-től az egész világon betiltották a kokaint és ezzel együtt a kokacserje termesztését is.

Míg az Andok indiánjai számára a kokalevél rágcsálása tápanyag és vitaminforrásként szolgált és az éhségérzet legyőzésével elősegítette túlélésüket, addig a nyugati világban pont étvágycsökkentő hatása miatt a rendelkezésre álló táplálék és vitaminbevitelt  szorította ki. Remek példa arra, hogyan válik egy adott környezetben és fogyasztási szokás mellett jótékony hatású szerből, más környezetben és kultúrában ártalmas droggá.

Forrás:Csányi Vilmos – Miklósi Ádám:Fékevesztett evolúció

Nauru-szigetén 50 éve még egyetlen cukorbeteg sem volt, mára azonban a felnőtt lakosság 40%-a diabéteszes és a világ legkövérebb embereinek gyűjtőhelye lett. Az evolúciós megszaladásra és a globalizációs problémára kitűnő példa, ami a szigeten élő emberekkel történt.

Naurut az Egyenlítőtől délre, Hawaii és Ausztrália között fekvő 21 négyzetkilométernyi területű szigetet 1798-ban európai hajósok fedezték fel. A sziget az első felfedezők után még közel száz évig elkerülte a meghódítást. A mikronéziai sziget 1888-tól a németek kezébe került. A 19. század végén a Csendes-óceáni Társaság megszerezte a németektől a sziget bányászati jogát.

Nauru elhelyezkedéséből adódóan vándormadarak pihenőhelyéül szolgál(t), így több méter vastagon guanó (madárürülék) fedte. A foszfátbányászatból származó hatalmas vagyon gyökeresen megváltoztatta a helyiek életét. A világkereskedelembe való bekapcsolódás, az import révén új élelmiszerek jelentek meg: kenyér, rizs, cukor, liszt. Az addig kókuszon,  egyéb trópusi gyümölcsökön és tengeri halakon élő embereket az importból származó zsíros, sós, édes ételek alaposan fölhizlalták. A hirtelen jött jólét eredményeként tíz év alatt a felnőtt nauruiak 90%-a elhízott, 15 év elteltével pedig mintegy 40%-uk 2-es típusú diabéteszben szenvedett az Egészségügyi Világszervezet jelentése szerint. A lakosság körében az autók mindennapi használatával és a sport háttérbe szorulásával tovább romlott a helyzet. Mindeközben nem csak saját magukat, de környezetüket is tönkretették, a tonnaszám a tengerbe zúdított foszfátiszappal, ami miatt megritkultak a halak a sziget körül.

1968-ban függetlenségük elnyerésével együtt megkapták a guanóból  előállítható foszfát kitermelésének és értékesítésének jogát. Megörökölték a 60 évnyi bányászattal járó  környezetpusztítást és a külvilágtól függő teljes élelmiszer-függőséget. Néhány év múlva az egy főre eső GDP-jük már meghaladta a 30 ezer amerikai dollárt, ám nem sokkal később a 80-as évek végétől a foszfátmezők fokozatosan kimerültek. 2002-re már 6000 dollárra csökkent az egy főre eső GDP, miközben a sziget lakosságának egészsége fokozatosan romlott.  A foszfátbányák kiürülés miatt a sziget csődhelyzetbe került, az autó elérhetetlenné vált és az importált élelmiszerek is a többség számára ma már megfizethetetlenek. Talán ez az elszegényedési folyamat mentheti meg a nauruiak egészségét és környezetét?

Forrás:Csányi Vilmos – Miklósi Ádám:Fékevesztett evolúció
 

Hans Rosling 4 perces videójában  látványos grafikonon mutatja be a világ elmúlt kétszáz éves fejlődését. Hans Rosling svéd doktor, akadémikus, kutató, közszereplő és nem mellesleg a statisztikák guruja elképesztő stílusával és szórakoztató statisztikáival mindenki számára átláthatóvá és érthetővé teszi a globális változásokat. Az általa kidogozott Trendalyzer animációs szoftver segítségével a statisztikai adatokat interaktív, mozgó grafikonokká válnak.

Az alábbi videóban a világ fejlődését követhetjük az átlagéletkor és az egy főre eső GDP növekedésének/változásainak viszonylatában 1810-től 2010-ig. A buborékok az adott ország népességét ábrázolják, melyek a történelmi események hatására jól láthatóan változnak. Elképesztően érdekes és izgalmas ilyen formában látni ezeket az adatokat.

A videó angol nyelvű, de magyar felirattal olvasható (a listából kiválasztható):

Teljes képernyős változatban csak angolul látható:

Hans Rosling a statisztika népszerűsítését célul kitűző Gapminder névre hallgató nonprofit szervezet egyik alapító tagja. A hatalmas mennyiségű összegyűjtött anyagnak köszönhetően a Gapminder World, az 1800-as évek elejétől képes a föld országainak legkülönfélébb területeire (gazdaság, egészség, oktatást stb.) vonatkozó adatait végigkövetni.

A fizikai vonzóerő megítélésében fontos szerepe van a test és az arc szimmetriájának, amely nemektől független és  a szexuális vonzerőnek egyik feltétele. Julian Wolkenstein ausztrál fotográfus ebből a feltételezésből kiindulva készítette el Echoism című fotósorozatát, mely a szimmetria és szépség összefüggéseit vizsgálja.

Julian igyekezett az egy-egy rasszra leginkább jellemző,  karakterisztikus arcú modelleket összeválogatni a világ minden tájáról. A portrésorozat felvételei minden modellnél azonos beállítások mellett azonos szögből készültek. A modelleknek érzelemmentesen arckifejezéssel kellett a kamerába  tekinteniük. Az így elkészült képeket a szimmetriatengelyüknél ketté vágta, tükrözte a bal és a jobb arc felet , így váltak láthatóvá a két oldal sajátos karakterei.

A fotósorozat egy kutatás részeként jött létre, mely az arc szimmetriáját, az arcvonások szabályosságát és karakterisztikáját vizsgálta  miközben olyan kérdésekre kereste a választ "Valóban szebbnek tartjuk-e magunkat amiatt, hogy vonásaink szimmetrikusak?", "Milyen szerepet tulajdonítunk a szimmetriának más arcának megítélésekor?",  "Van-e szebb oldalunk és mindezt mennyiben befolyásolja a jobb, vagy a bal agyféltekénk dominanciája?".

Ha ti is kíváncsiak vagytok arcotok szimmetriájára az Echoism weboldalon feltölthetitek saját fotóitokat és kipróbálhatjátok, vagy akár iPhone alkalmazásként letöltve is megnézhetitek magatokat.
 

A Torkos Csütörtök felélesztése mindössze néhány évvel ezelőttre, 2006-ra, de maga a néphagyomány ennél jóval régebbre nyúlik vissza. A Torkos Csütörtököt annak ellenére, hogy Hamvazó Szerda, tehát a  40 napos böjt második napjára esik a néphagyomány szerint szabad volt a hús fogyasztás, sőt bizonyos területeket kötelező volt a torkoskodás a farsangi maradékok elfogyasztása miatt. Más források szerint az eredeti szokás Magyarországon is, ahogy más európai országban jelenleg is a Hamvazószerda előtti csütörtökre esett.

Most pedig nézzünk egy kicsit a torkosság mögé Francesca Rigotti:Torkosság műve segítségével.

képforrás

A torkosság a hét főbűn egyike, melyet magunk ellen követünk el, és az egyetlen, mely kívülről is látszódik az emberen. Mostanában a kövérség világméretű járványa új környezetbe helyezi, míg egykor a torkosság a gazdagok kiváltsága volt, sokat, finomat, húst enni. Mára ez a fejlett társadalmakban megfordult, az anyagi jólét jele sokkal inkább az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás, mint az egészségtelen, zsíros ennivalók, a nagy zabálások. A torkosság egyetlen fajtája, ami régen és ma is megtalálható szegények és gazdagok között az a részegség, amit a legínségesebb középkorban is űztek, ma pedig számos hely és mód adódik az alkoholizmus szertartásos gyakorlására.

Talán sokak számára ismerős Davind Fincher Hetedik című filmje, melyben egy brutális sorozatgyilkos megöl egy-egy bűnöst a hét főbűn elkövetői közül. A filmben a torkosság bűnébe eső szereplőt a gyilkos kétszeresen is megbünteti: egyrészt fulladásig tömi ennivalóval, másrészről egy darabka húst vág ki belőle. A falánkság ugyanis a test bűne, mert azon a jó érzésen alapszik, ami evés-ivás közben önti el az embert. Továbbá szükség van számos testrészre száj, torok, gyomor, és végül testi, mert kívülről is láthatóan formálja az emberi testet.

A torkosság jellemzői az évszázadok alatt gyökeres változásokon mentek keresztül, bűnből betegséggé, a gazdagok kiváltságától a "szegények" útjává vált.

Az aluljárók után néhány hete a tömegközlekedési- megállókból is kitiltották a füstölgőket, de máris itt az újabb törvénytervezet, melynek értelmében a zárt légterű nyilvános helyeken is betiltanák a dohányzást. A tiltás nem titkolt célja a dohányzás visszaszorítása, a leszoktatás és a passzív dohányosok védelme. Magyarországon minden harmadik 15 évesnél idősebb ember dohányzik (a felnőtt nők 32 százaléka, a felnőtt férfiak 46 százaléka). Ez közel 2,6 millió embert jelent, akik kb. 50%-ának haláláért a dohányzás a felelős.

Magyarországon évente minden 5. haláleset a dohányzással összefüggő betegség miatt következik be, megközelítőleg 30 ezer aktív dohányos, s 2500 passzív dohányos válik a cigaretta áldozatává. Az adatok sajnos valóban igazolják, hogy a helyzet katasztrofális és valamit tenni kell.

A gazdasági elemzők szerint, a törvény negatív gazdasági hatásokkal jár: bevételek csökkenése, üzletek/szórakozóhelyek bezárása, növekvő munkanélküliség. Az igazság azonban az, hogy a dohányzás okozta költségek tetemesebbek, a betegségek kezelése, az így kiesett munkaidő és a maradandó egészség károsodás(rokkantság) súlyos gazdasági veszteségeket jelentenek. A Világbank és a WHO kutatásai egyaránt kimutatták, hogy a világ országaiban 2-8-szor annyiba kerül a dohányzás, mint amennyi bevételt ( jövedéki adó, áfa) hoz. A statisztikák szerint azokban az országokban, ahol bevezettek hasonló szabályozást, javult a lakosság egészségi állapota és a vendéglátó-ipari egységek bevétele sem csökkent.

A magas egészségügyi kiadások miatt egyre szigorúbb dohányzás elleni törvényeket próbálnak világszerte bevezetni. New York-ban május végétől a bárok és éttermek után tilos lesz a dohányzás a parkokban, vízpartokon és más nyilvános helyeken. Hondurasban ennél is tovább mentek, a legtöbb nyilvános és privát zárt helyről kitiltották a dohányosokat és a szabadban 1,8 méteres távolságtartásra kötelezték őket.  A törvény értelmében arra is lehetőség van, hogy ha valaki saját otthonában dohányzik és panaszt tesz rá egy vele együtt élő hozzátartozó  vagy egy vendége, akár komoly pénzbüntetést is kiszabhatnak rá.

A dohányt, kétezer éve használják Amerika őslakosai, Kolumbusznak köszönhetően pedig elindult világhódító útjára és ezzel egy időben a harc is ellene.  
Mar­tin Ame­ron­gen neves holland újságíró és nem mellesleg szenvedélyes dohányos Füstölgés című, a dohányzás kultúrtörténetét bemutató művében néhány igazán érdekes olykor kegyetlen módját ismerhetjük meg a dohányzás elleni harcnak.

Első Jakab angol ki­rály, aki soha éle­té­ben nem mo­sa­ko­dott, s leg­fel­jebb ujj­be­gye­it már­to­gat­ta ró­zsa­víz­be, ti­pi­kus re­ne­szánsz zsar­nok volt. „Leg­szen­tebb, leg­ta­nul­tabb, leg­böl­csebb ki­rá­lyom”-nak kel­lett szó­lí­ta­ni, s kü­lön­fé­le tény­ke­dé­sei mel­lett meg­ír­ta do­hány­zás el­le­ni pamf­let­jét. Köz­ben min­den este be­rú­gott, úgy kel­lett a há­ló­lak­osz­tá­lyá­ba von­szol­ni. A do­hány­zást a kö­vet­ke­ző­képp mi­nő­sí­tet­te: „rémes szo­kás, a szem­nek kel­le­met­len, a szag­lást za­var­ja, az agyra kár­té­kony ha­tás­sal van, a tü­dő­re ve­szé­lyes, és fe­ke­te, bűzös fel­hő­i­vel a po­kol­bé­li tűz go­moly­gó füst­jé­re em­lé­kez­tet”. Ural­ko­dá­sa alatt a do­há­nyo­so­kat össze­te­rel­ték a pi­ac­te­re­ken, és nyil­vá­no­san meg­kí­noz­ták őket.
Ezt tette az orosz to­ta­li­tá­ri­us ural­ko­dó, Mi­hály cár is: le­vá­gat­ta a vissza­eső do­há­nyo­sok orrát. A per­zsa Nagy Abb­ász sah ennél is to­vább ment. Ő a meg­rög­zött do­há­nyo­so­kat nem­csak orr­cson­kí­tás­sal bün­tet­te, hanem le­me­tél­tet­te az aj­ku­kat is. Ez sem se­gí­tett. Az el­kö­te­le­zett do­há­nyo­so­kat a bün­te­tés nem za­bo­láz­ta meg. Ezért aztán V. Murad török szul­tán, aki szin­tén nem volt a pipa, szi­var, tu­bá­kos sze­len­ce ba­rát­ja, a leg­ra­di­ká­li­sabb esz­köz­höz fo­lya­mo­dott. Le­fe­jez­tet­te a do­há­nyo­so­kat.

 

                                 Forrás: Mar­tin Ame­ron­ge:Füstölgés (Typotex Kiadó, 2005)

Mióta elterjedt a füstölgés azóta létezik a dohányos- kontra nem dohányos harc, és ez így is marad. A törvények és szankcionálás csak egy lépés a dohányzás elleni küzdelemben. Azt hiszem azt azonban a nem dohányzók nevében elmondhatom, igazi felüdülés lesz egy-egy szórakozóhelyről úgy hazajönni, hogy a ruhánkból nem árad a cigarettafüst szaga, és az ember szemét nem csípte a füst.

Természetesen joggal tehetjük fel a kérdést, hogy mi lesz az összes többi egészségre ártalmas dologgal, mint az alkohol vagy az egészségtelen ételek, hogy másról már nem is beszéljünk. Vajon megoldás jelenthet-e ha ezeket is egyre inkább törvényileg szabályoznánk, és különböző büntetőadóakat szabnánk ki rájuk?

A négy Oscar-díjat - köztük a legjobb filmnek járó és a legjobb férfi alakítás díját (Colin Firth)- besöprő alkotás, A király beszéde című film egy 70 millió embert érintő problémával foglalkozik. A film középpontjában VI. György dadogása áll, hitelesen bemutatva a király küzdelmét és azt, hogy milyen társadalmi megítélés is kísérte ezt az állapotot egy közszereplő esetében.

VI. György rettegett a nyilvános beszédektől dadogása miatt, mely számos kínos pillanatot okozott számára. Egy ausztrál származású beszédterapeutához Lionel Logue-hoz kezdett el járni, aki különleges légző és beszédgyakorlatokkal fejlesztette. Néhány év múlva már kisebb akadozásokkal, de folyékonyan volt képes beszélni.

A orvostudomány mindmáig nem tudja pontosan, mi áll a rendellenesség hátterében, kb. az emberek egy százalékát érinti, részben örökletes és gyógymódja nem ismert. Sokáig pszichológiai problémának vélték, melyet szorongás vagy idegesség vált ki, a filmben pedig a gyermekkori szigor szerepel kiváltó okként, azonban a szakértők  ezeket a nézeteket ma már elvetik. A filmben bemutatott terápiák nagy részét ma is alkalmazzák; az összefüggő szókapcsolatok alkalmazását vagy a hangos zenét, hogy ezzel eltereljék a figyelmet a rögzült beszédhibáról.

,

A film különösen népszerű azon felnőttek és gyerekek egy körében, akik hasonló problémával küzdenek. Számukra A király beszéde  egy olyan valódi hősről szól, aki megvívja a maga csatáját és győzedelmeskedik.

Idén meghaladja a Föld lakossága a hét milliárdot, ebből az alkalomból a National Geographic magazin egy hét részes sorozatban foglalkozik a népesedés problémáival és lehetséges megoldásaival.

Bár az utóbbi időkben a népességnövekedés üteme valamelyest csökkent, nem ért még véget.  Néhány évtizedig még biztosan gyarapodni fog az emberiség, a jóslatok szerint 2050-re a világ népessége valahol 8 és a 10,5 milliárd között lesz annak függvényében, hogyan változik a gyermekvállalás. Ha a jövőben  minden nő egy gyerekkel kevesebbet vállal, mint ma, akkor az ENSZ demográfusai szerint a 9 milliárd lehet a reális szám.

Hátborzongató belegondolni, hogyan lesz képes a Föld ennyi embert eltartani, hisz jelenleg is kb. egymilliárdan éheznek világszerte. Mindeközben csökken a vízkészlet, egyre  nagyobb erdős területet vágunk ki és  alakítunk át mezőgazdasági területté és még sorolhatnánk, hogyan zsákmányoljuk ki a végletekig bolygónk természeti erőforrásait. Rengeteg kérdés merül fel az ember jövőjével kapcsolatban, szerintetek mik a legaggasztóbb problémák?

A következő videó szembesít minket a számokkal és a tényekkel.

Felnőtt fejjel is csodálkozva nézzük, vagy olvassuk a sci-fi filmeket és könyveket, és várjuk, hogy valóban eljön-e az a pillanat, amikor úgy közlekedünk majd, mint az Ötödik elemben vagy épp nem akarjuk, hogy megvalósuljon a Sziget című film klónvilág víziója. Mindenesetre tátott szájjal bámuljuk, és feltesszük a kérdést valóban létezni fognak ezek a dolgok?

A science fiction legérdekesebb elemei " azok a dolgok/.../, amelyek pillanatnyilag nincsenek, de valamikor a jövőben megszülethetnek, valamint azok, amelyek nincsenek, és minden bizonnyal nem is lesznek, de amelyek » létezhettek volna«, mert létezésük a legcsekélyebb mértékben sem mond ellent a természet törvényeinek."
                                                                      

                                                              Forrás:Stanisław Lem

Régóta foglalkoztatja az embereket milyen is lesz a jövő. A Különvéleménytől-től Orwell 1984 című könyvén át számos vízió született, némelyek megvalósultak, de a legtöbb továbbra is csak fikció maradt.
Íme, először néhány érdekes videó, az 1900-as évek közepéről, amelyek a jövőbeli életet vizionálták, főleg a technológia szempontjából.

A jövő divatja 1930-ból

Számítógépek fejlődés 1967-ből

A jövő háza I.

A jövő háza II.

A jövő konyhája 1950-ből

A jövő autója 1948-ból

Ezek után érdekes elgondolkozni azon, hogy vajon tényleg ilyen lesz a jövő, mint az alábbi videókon?

Az világ legnépesebb családját jelenleg 181 fő alkotja: a családfő Ziona Chana, 39 felesége, 94 gyermeke, 14menye és 33 unokája. A család az indiai Baktawang faluban egy 100 szobás négy emeletes házban éli életét.

A főzés a feleségek feladata, ami nem kevés munkát jelent ugyanis a család egyetlen nap 30 csirkét, 60 kg burgonyát és 100 kg rizst eszik meg. A takarítást és mosást a lány gyermekek végzik,  a fiuk pedig apjukkal együtt a házi mezőgazdasággal foglalkoznak. Az óriáscsaládon belül  a felnőtt korú gyerekek családjai külön szobákban laknak.

Ziona Chana mind a 39 felesége egyetlen hatalmas hálóteremben alszik és jól működő rotációs rendszerben minden nap más és más töltheti együtt az éjszakát  férjével, saját bejáratú hálószobájában.

Első felségét 17 évesen vette el, legtermékenyebb időszakában egy év alatt 10 feleséggel bővült a család, de Chana úr nem titkolt célja, hogy hamarosan egy 40. felségre is szert tegyen és ezért képes akár Amerikába is elmenni.

Chana egy vallási szekta vezetője, ami lehetővé teszi tagjai számára, hogy annyi feleségük legyen, amennyit csak akarnak. A gyülekezet 1942-ben alakult és jelenleg 400 család tartozik hozzá, melyek vezetőjüket, és családját adományokkal látják el.

Nem különösebben lepődünk meg, ha azt halljuk, olvassuk, hogy egy hollywoodi sztár egy újabb ráncfelvarráson, mellnagyobbításon, botox kezelésen esett át.  Sőt ma már az sem meglepő ha átlagemberek kés alá fekszenek egy-egy szépészeti beavatkozás kapcsán. Ám az igen meglepő, amikor pont egy rasszra jellemző tulajdonságot akarnak megváltoztatni magukon az emberek. A kozmetikai plasztikai sebészet egyre nagyobb üzlet Ázsiában, ahol főleg a gazdag kínaiak körében divat lett a "nyugati" kinézet.

A kínaiak a mongoloid nagyrasszba tartoznak. Ez a legelterjedtebb rassz, Grönlandtól Patagóniáig, Kamcsatkától Alaszkáig találhatjuk meg képviselőiket. Jellemzőjük a laposabb arc, fekete, egyenes haj, csekély arcszőrzet, a szemhéjon kialakuló jellegzetes mongol redő, ami a szemek mandula alakját adja. Ez utóbbi az extrém hideghez történő alkalmazkodást szolgálja, de egyes csoportoknál (pl. indiánok) kevésbé kifejezett.

A plasztikai sebészet 1994-től legális Kínában. A Kínai Plasztikai és Esztétikai Szövetség 2009-es adatai szerint több mint 3 millió plasztikai beavatkozást hajtottak végre az országban. A szépészeti iparág virágkorát éri, évente kb. 2,2 milliárd dolláros forgalmat bonyolít.  
A legnépszerűbb beavatkozások közé nem a mellnagyobbítás vagy az arcfelvarrás tartozik, hanem az úgynevezett "dupla szemhéj" műtét, aminek lényege, hogy a szemek nagyobbnak, európaibbnak tűnjenek. Ám nem ez az egyetlen szépség trükk, amiért képesek kés alá feküdni, hogy európaibb külsőt kapjanak.  Ide tartozik az állcsont átalakítása, az arc zsírleszívása és az orr átszabása, mindezt annak érdekében, hogy eltüntessék antropológiai sajátosságukat és hasonlítsanak az általuk vonzóbbnak vélt európai rasszra. A felmérések szerint a kínai nők többsége a brit színésznőre Keira Knightley-ra szeretne hasonlítani.

Azonban a kozmetikai sebészetnek megvan a sötét oldala is. Az egyre nagyobb kereslet miatt számtalan, kétes hírű kórház és szépségszalon is kínál ilyen beavatkozásokat, melyek azonban komolyan veszélyeztetik a páciensek életét.  Pontos számot nem tudni, de a nem megfelelő vagy akár a semmilyen végzettséggel nem rendelkező orvosok áldozatinak száma több ezerre tehető évente.

Jelenleg a plasztikai sebészeti beavatkozások korlátozó tényezője a műtétek költsége. Mi történne ha drasztikus árcsökkenés következne be és szinte mindenki számára elérhető lenne?