Lehet, hogy barátaink barátai miatt vagyunk kövérek?A kérdés így elsőre valószínűleg teljesen abszurdnak tűnhet, mi köze van akár a közvetlen barátainknak is a mi testsúlyunkhoz. Azonban ha jobban belegondolunk nagyon is fontos szerepet játszanak emberi kapcsolataink: gondoljunk csak a tini lányokra, akik egymást túlszárnyalva próbálnak ki egyre veszélyesebb és önsanyargatóbb fogyókúrákat, hogy elérjék az általuk óhajtott ideál vagy épp egy barátnő méreteit. Természetesen a fordított helyzet is igaz: ha nagyétkű emberek mellé ülünk le ránk is átragad az "önfeledt zabálás".

Mára már több tanulmány is bebizonyította, hogy az elhízás fertőző. Ha egy olyan személy hízik el környezetünkben, akivel kölcsönös barátságban vagyunk háromszorosára nő annak a kockázata hogy mi is elhízzunk. Tehát a kölcsönös kapcsolatok esetén vagyunk képesek a legnagyobb befolyással bírni környezetünkre. Az elhízás emberről emberre terjedésének az utánzás lehet az egyik módja. Ha elkezdünk futni , lehet, hogy barátunk leutánozva viselkedésünk szintén elkezd futni, vagy esetleg mi javasoljuk, hogy csatlakozzon hozzánk és fusson velünk. Ha valakit futni látunk "tükör neuronjaink" agyunk azon területét serkentik, amelyet a futás aktivizálna. Agyunk mintha begyakorolná azt a tevékenységet, melyet tulajdonképpen csak szemlélünk, ezzel megkönnyítve, hogy a jövőben ezt a magatartásformát gyakoroljuk.

Az elhízás nem csak utánzás révén terjedhet. A másik fontos dolog a norma! Ha körbenézünk s azt látjuk, hogy a körülöttünk lévő emberek egyre kövérebbek, ennek hatására megváltozik a véleményünk a normális testsúlyról, vagyis kitolódnak normahatáraink. Nézzünk egy példát: egy közeli családtagunkkal, akivel, amúgy ritkán találkozunk, együtt töltjük a Karácsonyt. Az utolsó találkozás óta felszedett néhány kilót. Ha látjuk, hogy az adott napon hogyan eszik és lemásoljuk viselkedését, hosszútávon nem lesz ránk hatással. De ha látjuk, hogy kövérebb, a testsúlyról kialakított normánkat megváltoztathatja, kitolhatja, így elképzelhető, hogy hosszabb távon hatással lesz ránk családtagunk többletsúlya. Ahogy az előbbi példa is igazolja az elhízás földrajzi értelemben távoli, de társadalmi értelemben vett közeli emberek között is terjed.

Joggal merül fel a kérdés, hogyan vagyunk képesek érzékelni és utánozni a kapcsolati hálók súlygyarapodással kapcsolatos normáit, miközben a társadalom a vékonyabb testalkatot részesíti előnybe. Azt a normák és ideák közötti paradoxon is alátámasztja, hogy sokkal nagyobb befolyással bírnak ránk barátaink, rokonaink vagyis akikkel tényleg kapcsolatban állunk, mint a média által közvetített emberek.

Természetesen az elhízás járványszerű terjedése nem kizárólag a kapcsolati hálókkal függ össze, hanem az elmúlt évtizedekben bekövetkezett életmódbeli változásokkal, mint a technikai vívmányok, az élelem minőségének, mennyiségének a megváltozása stb. Azonban ha egy norma a kapcsolati hálókon keresztül elterjed, a népességre is komoly hatást gyakorol.

Forrás:Nicholas A. Christakis – James H. Fowler: Kapcsolatok hálójában