Az aluljárók után néhány hete a tömegközlekedési- megállókból is kitiltották a füstölgőket, de máris itt az újabb törvénytervezet, melynek értelmében a zárt légterű nyilvános helyeken is betiltanák a dohányzást. A tiltás nem titkolt célja a dohányzás visszaszorítása, a leszoktatás és a passzív dohányosok védelme. Magyarországon minden harmadik 15 évesnél idősebb ember dohányzik (a felnőtt nők 32 százaléka, a felnőtt férfiak 46 százaléka). Ez közel 2,6 millió embert jelent, akik kb. 50%-ának haláláért a dohányzás a felelős.
Magyarországon évente minden 5. haláleset a dohányzással összefüggő betegség miatt következik be, megközelítőleg 30 ezer aktív dohányos, s 2500 passzív dohányos válik a cigaretta áldozatává. Az adatok sajnos valóban igazolják, hogy a helyzet katasztrofális és valamit tenni kell.
A gazdasági elemzők szerint, a törvény negatív gazdasági hatásokkal jár: bevételek csökkenése, üzletek/szórakozóhelyek bezárása, növekvő munkanélküliség. Az igazság azonban az, hogy a dohányzás okozta költségek tetemesebbek, a betegségek kezelése, az így kiesett munkaidő és a maradandó egészség károsodás(rokkantság) súlyos gazdasági veszteségeket jelentenek. A Világbank és a WHO kutatásai egyaránt kimutatták, hogy a világ országaiban 2-8-szor annyiba kerül a dohányzás, mint amennyi bevételt ( jövedéki adó, áfa) hoz. A statisztikák szerint azokban az országokban, ahol bevezettek hasonló szabályozást, javult a lakosság egészségi állapota és a vendéglátó-ipari egységek bevétele sem csökkent.
A magas egészségügyi kiadások miatt egyre szigorúbb dohányzás elleni törvényeket próbálnak világszerte bevezetni. New York-ban május végétől a bárok és éttermek után tilos lesz a dohányzás a parkokban, vízpartokon és más nyilvános helyeken. Hondurasban ennél is tovább mentek, a legtöbb nyilvános és privát zárt helyről kitiltották a dohányosokat és a szabadban 1,8 méteres távolságtartásra kötelezték őket. A törvény értelmében arra is lehetőség van, hogy ha valaki saját otthonában dohányzik és panaszt tesz rá egy vele együtt élő hozzátartozó vagy egy vendége, akár komoly pénzbüntetést is kiszabhatnak rá.
A dohányt, kétezer éve használják Amerika őslakosai, Kolumbusznak köszönhetően pedig elindult világhódító útjára és ezzel egy időben a harc is ellene.
Martin Amerongen neves holland újságíró és nem mellesleg szenvedélyes dohányos Füstölgés című, a dohányzás kultúrtörténetét bemutató művében néhány igazán érdekes olykor kegyetlen módját ismerhetjük meg a dohányzás elleni harcnak.
Első Jakab angol király, aki soha életében nem mosakodott, s legfeljebb ujjbegyeit mártogatta rózsavízbe, tipikus reneszánsz zsarnok volt. „Legszentebb, legtanultabb, legbölcsebb királyom”-nak kellett szólítani, s különféle ténykedései mellett megírta dohányzás elleni pamfletjét. Közben minden este berúgott, úgy kellett a hálólakosztályába vonszolni. A dohányzást a következőképp minősítette: „rémes szokás, a szemnek kellemetlen, a szaglást zavarja, az agyra kártékony hatással van, a tüdőre veszélyes, és fekete, bűzös felhőivel a pokolbéli tűz gomolygó füstjére emlékeztet”. Uralkodása alatt a dohányosokat összeterelték a piactereken, és nyilvánosan megkínozták őket.
Ezt tette az orosz totalitárius uralkodó, Mihály cár is: levágatta a visszaeső dohányosok orrát. A perzsa Nagy Abbász sah ennél is tovább ment. Ő a megrögzött dohányosokat nemcsak orrcsonkítással büntette, hanem lemetéltette az ajkukat is. Ez sem segített. Az elkötelezett dohányosokat a büntetés nem zabolázta meg. Ezért aztán V. Murad török szultán, aki szintén nem volt a pipa, szivar, tubákos szelence barátja, a legradikálisabb eszközhöz folyamodott. Lefejeztette a dohányosokat.
Forrás: Martin Ameronge:Füstölgés (Typotex Kiadó, 2005)
Mióta elterjedt a füstölgés azóta létezik a dohányos- kontra nem dohányos harc, és ez így is marad. A törvények és szankcionálás csak egy lépés a dohányzás elleni küzdelemben. Azt hiszem azt azonban a nem dohányzók nevében elmondhatom, igazi felüdülés lesz egy-egy szórakozóhelyről úgy hazajönni, hogy a ruhánkból nem árad a cigarettafüst szaga, és az ember szemét nem csípte a füst.
Természetesen joggal tehetjük fel a kérdést, hogy mi lesz az összes többi egészségre ártalmas dologgal, mint az alkohol vagy az egészségtelen ételek, hogy másról már nem is beszéljünk. Vajon megoldás jelenthet-e ha ezeket is egyre inkább törvényileg szabályoznánk, és különböző büntetőadóakat szabnánk ki rájuk?