látogató számláló

Ajánló

Hippokrampusz

Itt is megtalálsz!

Friss topikok

Ennyien vagytok!

Coke is it!

2011.06.04. 10:00 kiskrampusz


Coca-Cola. Csupán egy ital? Életérzés? Gondosan felépített mítosz, a szabadság és az elérhető álmok jelképe? Mi a Coca-Cola világsikerének titka?  

 

1883-ban a korzikai Angelo Mariani fejlesztett ki a Vin Marianit, egy kokaint és bort tartalmazó italt, (cocawine) a Vin Marianit.

A Vin Mariani sikerét megirigyelve 1885-ben John Pemberton amerikai gyógyszerész elkészíttette saját kokain tartalmú borát ("Pemberton's French Wine Coca"). A Mariani receptet még néhány különleges növénnyel gazdagította (pl. kóla-dió, damiana) m az ital nem tudott olyan sikereket elérni , mint a Vin Mariani.  1885-ben az atlantai alkoholtilalom bevezetése miatt, Pemberton nekiállt egy alkoholmentes változat kidolgozásához. A kísérletezés közben az italt szódával keverte és kihagyta belőle a bort, ekkor született meg a "titkos recept", mely azóta meghódította a világot.  Az eredetileg gyógyhatású készítményként árult italról Pemberton azt állította, hogy a Cola egy sor betegségre jelent gyógyírt, többek között az emésztési zavarokra, a migrénre, impotenciára stb. A  mai Coca-Cola őse egészen 1929-ig tartalmazott még kokaint .
Pemberton utódja, Asa Griggs Candler határozta el, hogy a kokaint végleg kivonja az italból, de a koka-levelet azonban nem sikerült helyettesítenie. Sokáig tagadták a koka-levél használatát, de a bolíviai és a perui hatóságok elismerték, hogy a Coca-Cola mai napig több száz tonna koka-levelet vásárol fel évente (1906-ig kilenc milligramm kokaint tartalmazott egy pohár, a gyártás során ma is felhasználják de már csak a kokainkivonás utáni leveleket).
 

Egy filozófus gondolatai a Coca-Coláról:

Egyáltalán nem meglepő, hogy a Cola gyógyszerként jelent meg a piacon – furcsa íze látszólag nem kínál különös élvezetet, az első korty egyáltalán nem kellemes és nem is megnyerő, noha pontosan ezért, azaz mert túlmutat bármiféle közvetlen használati értéken (nem úgy, mint a víz, a sör vagy a bor, ami kétségtelenül a szomjunkat oltja, vagy a megelégedettség nyugalmának vágyott érzésével tölt el), a Coca-Cola úgy működik, mint a testet öltött „az”, a szokásos örömökön túli élvezettöbblet, a titokzatos és megfoghatatlan X megtestesítője, amit beteges áruhabzsolásunkban mindannyian keresünk.

E tulajdonság következménye meglepő módon nem az lett, hogy a Colát csak úgy mellékesen fogyasztjuk – miután valamilyen más ital már csillapította alapvető vágyainkat –, ugyanis a Cola nem elégít ki semmiféle meghatározott igényt, inkább úgy áll a dolog, hogy a Colát éppen túlságos volta miatt szomjazzuk egyre mohóbban. Amint azt Jacques-Alain Miller találóan megjegyzi, a Coca-Colának megvan az a paradox tulajdonsága, hogy minél többet kortyolunk belőle, annál szomjasabbak leszünk, vagyis még többet innánk – ez a furcsa, keserédes íz sohasem csillapíthatja szomjunkat. 11 Így hát nem kerülheti el a figyelmünket a Coca-Cola reklámszlogenjének kétértelműsége, ami néhány éve még úgy hangzott: „A Cola, az!” [Coke is it!] Éppen azért mondhatjuk rá, hogy „ez az” [that’s it], mert valójában sohasem lesz az, azaz a Coca-Cola annyiban az, amennyiben mindenféle kielégülés a „többet akarok” [I want more!] szükségletét tárja fel. A paradoxon tehát abban rejlik, hogy a Coca-Cola nem közönséges árucikk, melynek esetében a használati érték átlényegülve a tiszta (csere)Érték auratikus dimenzióját juttatja kifejezésre (vagy helyettesíti). Ellenkezőleg, a Cola olyan árucikk, melynek sajátos használati értéke immár maga a szavakkal ki nem fejezhető spirituális többlet érzékfölötti aurájának közvetlen megtestesülése, olyan áru, melynek anyagi jellemzői immár maguk is áruvá lettek. A koffeinmentes, diétás Colával a kör be is zárul – hogy miért? Két okból iszunk Colát (vagy bármi mást): szomjunkat csillapítandó, tehát a tápértéke miatt, vagy pedig az
íze kedvéért. A koffeinmentes, diétás Cola esetében nem beszélhetünk tápértékről, s még az íze legfőbb összetevőjét, a koffeint is kivonták belőle – így nem maradt más, mint a puszta látszat, egy szubsztancia mesterséges ígérete, ami soha nem teljesül be. Ebben az értelemben tehát nem igaz-e az, hogy ha koffeinmentes, diétás Colát iszunk, szinte szó szerint „a valami álcája mögé búvó semmit fogyasztjuk”?

 

Slavoj Žižek: A törékeny abszolútum (Typotex Kiadó, 2011)


A bejegyzés trackback címe:

https://hippokrampusz.blog.hu/api/trackback/id/tr712955873

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.