látogató számláló

Ajánló

Hippokrampusz

Itt is megtalálsz!

Friss topikok

Ennyien vagytok!

Nauru a világ "legkövérebb" szigete

2011.03.21. 15:23 kiskrampusz

Nauru-szigetén 50 éve még egyetlen cukorbeteg sem volt, mára azonban a felnőtt lakosság 40%-a diabéteszes és a világ legkövérebb embereinek gyűjtőhelye lett. Az evolúciós megszaladásra és a globalizációs problémára kitűnő példa, ami a szigeten élő emberekkel történt.

Naurut az Egyenlítőtől délre, Hawaii és Ausztrália között fekvő 21 négyzetkilométernyi területű szigetet 1798-ban európai hajósok fedezték fel. A sziget az első felfedezők után még közel száz évig elkerülte a meghódítást. A mikronéziai sziget 1888-tól a németek kezébe került. A 19. század végén a Csendes-óceáni Társaság megszerezte a németektől a sziget bányászati jogát.


 

Nauru elhelyezkedéséből adódóan vándormadarak pihenőhelyéül szolgál(t), így több méter vastagon guanó (madárürülék) fedte. A foszfátbányászatból származó hatalmas vagyon gyökeresen megváltoztatta a helyiek életét. A világkereskedelembe való bekapcsolódás, az import révén új élelmiszerek jelentek meg: kenyér, rizs, cukor, liszt. Az addig kókuszon,  egyéb trópusi gyümölcsökön és tengeri halakon élő embereket az importból származó zsíros, sós, édes ételek alaposan fölhizlalták. A hirtelen jött jólét eredményeként tíz év alatt a felnőtt nauruiak 90%-a elhízott, 15 év elteltével pedig mintegy 40%-uk 2-es típusú diabéteszben szenvedett az Egészségügyi Világszervezet jelentése szerint. A lakosság körében az autók mindennapi használatával és a sport háttérbe szorulásával tovább romlott a helyzet. Mindeközben nem csak saját magukat, de környezetüket is tönkretették, a tonnaszám a tengerbe zúdított foszfátiszappal, ami miatt megritkultak a halak a sziget körül.

 

1968-ban függetlenségük elnyerésével együtt megkapták a guanóból  előállítható foszfát kitermelésének és értékesítésének jogát. Megörökölték a 60 évnyi bányászattal járó  környezetpusztítást és a külvilágtól függő teljes élelmiszer-függőséget. Néhány év múlva az egy főre eső GDP-jük már meghaladta a 30 ezer amerikai dollárt, ám nem sokkal később a 80-as évek végétől a foszfátmezők fokozatosan kimerültek. 2002-re már 6000 dollárra csökkent az egy főre eső GDP, miközben a sziget lakosságának egészsége fokozatosan romlott.  A foszfátbányák kiürülés miatt a sziget csődhelyzetbe került, az autó elérhetetlenné vált és az importált élelmiszerek is a többség számára ma már megfizethetetlenek. Talán ez az elszegényedési folyamat mentheti meg a nauruiak egészségét és környezetét?

Forrás:Csányi Vilmos – Miklósi Ádám:Fékevesztett evolúció
 

A bejegyzés trackback címe:

http://hippokrampusz.blog.hu/api/trackback/id/tr152759042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kilobike 2011.03.22. 10:12:33

Amikor valami nincs, akkor tud hiányozni legjobban. Jön még a nauruiakra rossz idő.

zánka 2011.03.22. 17:56:54

Amikor elkezdtem olvasni a cikket, arra gondoltam, én is szívesen oda költöznék, de most, hogy végig olvastam a cikket, inkább maradok, itt a kietlen, jövő nélküli Balaton parton. Végül is mindegy, hogy hol vagyok 130 kiló, de nékem legalább nem kell utaznom olyan messzire. Tehát: MARADOK.